A munkaruha adómentessége

A vállalkozók előszeretettel kérnek számlát a különböző ruházati termékekről, mint pl. blúz, ing, kosztüm, öltöny, mondván, valamiben meg kell jelenni a megbeszéléseken. Véleményük szerint ezek a kiadások szigorúan a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségek. Az ilyen jellegű juttatások valóban elszámolhatók, azonban mivel nem felelnek meg az adómentesség feltételeinek, adófizetési kötelezettséget vonnak maguk után. Az szja törvény 1. számú melléklete tartalmazza az adómentes bevételeket, mely szerint adómentes

„a munkáltató által a munkavállalónak adott munkaruházati termék”

Ugyancsak itt, az 1. számú mellékletben találjuk a munkaruha fogalmi meghatározását.

Munkaruhának tekinthető tehát:

  •  jogszabályban előírt módon és feltételekkel rendszeresített egyenruha, formaruha, védőruha, munkaruha, valamint tartozékai;
  • az olyan öltözet és tartozékai, amely a munkavállaló egészségét védi, valamint normál ruházatának megóvását szolgálja. Fontos, hogy a körülményekből megállapítható legyen, hogy a munkaruha viselése nélkül a munkavállaló egészsége veszélyeztetett illetve ruházatának nagymértékű szennyeződése, gyors elhasználódása következik be,
  • az alábbi területeken biztosított egyenruha, formaruha, védőruha, munkaruha és azok tartozékai:
    közúti közlekedés,
    vízi közlekedés,
    légi közlekedés,
    posta, távközlés,
    vízügy,
  • a kifejezetten jelmezszerű öltözet (színészek jelmezei) valamint a szolgáltatási tevékenységet végzők megkülönböztető jellegű ruházata, amely az adott feladat ellátásán kívül viselésre alkalmatlan. (pl. portás, pincér, játékvezető)

Ahhoz tehát, hogy a ruházat juttatása ne vonjon maga után plusz adófizetési kötelezettséget, meg kell felelnie az szja törvényben rögzített fogalmi meghatározásnak. Ezek alapján látható, hogy nem adómentes az öltöny, a kosztüm, még akkor sem, ha logóval van ellátva, mivel a munkakörön kívül egyéb viselésre is alkalmas.

Ugyanakkor más szabályozás alá esnek azok az öltözékek, amelyek viselését a munkaadó megköveteli és a munkaadó biztosítja. Jellemzően ide sorolhatók az áruházi dolgozók egyen polója. Itt ugyanis az szja törvény 4. §-át kell alkalmazni (4. § 2 (a) bekezdés a) pont), mely szerint nem keletkezik a magánszemélynek bevétele (értsd adómentes) az a juttatás, amelyet a munka megfelelő ellátása érdekében kap. Pl. eszközözök használata, fűtés, világítás, biztonságos munkavégzést biztosító eszközök.

Az adózást illetően elmondható, hogy egyes meghatározott juttatásként adózik az ügylet, ha a juttatás úgy történik, hogy azt mindenki azonos feltételekkel kapja. Ide értendő az az eset is, amikor a munkáltató belső szabályzatban rögzített csoportokat képez (pl. munkakör, beosztás, munkaviszonyban eltöltött idő) és ez alapján határozza meg a juttatás mértékét. Ekkor az adóteher 15 % személyi jövedelemadó, 13 % szociális hozzájárulási adó vagy 10 % kisvállalati adó. Az szja és a szocho adóalapja a bruttó érték 1,18-szorosa.

Amennyiben az egyes meghatározott juttatás feltételei nem teljesülnek, a termék áfával növelt (bruttó) értékét bérként kell számfejteni.

Ha megállapítást nyer, hogy az ügylet adóköteles, áfa-levonási jog nem érvényesíthető. Ha sikerül valamelyik adómentes kategóriába sorolni a tranzakciót, akkor az áfát is le lehet vonni.

Még egy nagyon lényeges dologra kell figyelemmel lenni, az szja törvény munkáltatóról és munkavállalóról beszél. Ez azt jelenti, hogy a kft személyesen közreműködő tagja (társas vállalkozóként) nem kaphat adómentesen munkaruhát.

Kapcsolódó tartalmak:

Oktatás és adózás

2023. január 24.

Kerékpározás adózása

2023. február 06.

Vágner Emília

Könyvelő, adótanácsadó