Gyakran merül fel kérdésként, hogy milyen adóvonzata van a különféle juttatásoknak, ingyenes eszközátadásoknak, támogatásoknak. El lehet-e számolni költségként, kapcsolódik-e hozzá valamilyen adókedvezmény. Támogatásról elsősorban mindenkinek a különféle alapítványok, egyesületek megsegítése jut eszébe, de idetartozik az is, amikor egy anyavállalat pénzügyi támogatást nyújt a leányvállalatának.
A szabályozás nem egyszerű, mivel egy-egy ilyen juttatás esetében el kell dönteni, hogy elismert költség-e vagy adóalapot kell vele növelni, ezt követően pedig azt, hogy jár-e utána adókedvezmény. Mindenekelőtt a társasági adó törvény adomány fogalmából kell kiindulni, melyet a Tao. tv. 4.§ 1/a. pontjában találunk.
1/a. * adomány:
a közhasznú szervezet részére törvényben meghatározott közhasznú tevékenysége támogatására, valamint
az egyházi jogi személy részére törvényben meghatározott tevékenysége támogatására, továbbá
a közérdekű kötelezettségvállalás céljára
az adóévben
visszafizetési kötelezettség nélkül
adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, feltéve hogy
az nem jelent az e törvényben meghatározottakon túl vagyoni előnyt az adományozónak, az adományozó tagjának vagy részvényesének, vezető tisztségviselőjének, felügyelőbizottsága vagy igazgatósága tagjának, könyvvizsgálójának, illetve ezen személyek vagy a természetes személy tag vagy részvényes közeli hozzátartozójának azzal, hogy
nem minősül vagyoni előnynek az adományozó nevére, tevékenységére történő utalás;
Látható, hogy az adomány esetében három kört lehet elkülöníteni:
- közhasznú szervezetek közhasznú tevékenységének támogatása,
- egyházi jogi személy törvényben meghatározott tevékenységének támogatása,
- közérdekű kötelezettségvállalás támogatása.
Az adomány nemcsak pénz lehet, hanem eszköz, sőt szolgáltatás is. Az adójogi vonzatot, tehát nem csak pénzátadás esetén kell vizsgálni.
Természetesen csak akkor jöhet szóba bármilyen adóelőny, ha az adományt nem kell visszaadni, visszafizetni és a juttatónak semmiféle vagyoni előny nem jár.
Az adomány fogalma azért fontos, mert ezek a támogatások a társasági adóban elismert költségek, tehát nyugodtan elszámolhatóak, csökkentik az adó alapját. (Adókedvezmény azonban nem kapcsolódik mindegyikhez.)
Az egyes juttatások az adóalapot négy különböző módon befolyásolhatják:
- nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősülnek, tehát a támogatás összegével növelni kell a társasági adóalapot,
- a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősülnek, a társasági adóalapot sem növelni, sem csökkenteni nem kell,
- a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősülnek és a társasági adóalapot tovább lehet csökkenteni,
- a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősülnek és adókedvezmény is érvényesíthető.
Az elismert költségek, ráfordítások közös jellemzője tehát, hogy a támogatást nyújtó a támogatás összegét elszámolja, azzal csökkenti az adózás előtti eredményét, az adóalapját pedig nem kell megnövelnie, a társasági adó számításakor is figyelembe veheti, mint csökkentő tételt. Ez az adományokról elmondható.
Amennyiben a támogatás nem felel meg az adomány fogalmának, akkor is lehetőség van csökkenteni az adóalapot, ez azonban már feltételhez kötött. Ennek részletszabályait a Tao. tv. 3. számú melléklet A) rész 13. pontjában találjuk. Az A) részben vannak felsorolva azok a költségek, ráfordítások, amelyeket a jogszabály nem tekint a vállalkozás érdekében felmerült költségeknek.
Ez alapján a nem adomány céljából
- visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, véglegesen átadott pénzeszköz összege,
- a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke,
- az ellenérték nélküli tartozásátvállalás összege, valamint
- e juttatásokkal kapcsoltban elszámolt általános forgalmi adó
a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül, ha az adózó rendelkezik a juttatásban részesülő megfelelő nyilatkozataival. Ha a juttató nem rendelkezik az előírt nyilatkozatokkal, akkor a juttatás értéke nem elismert költség, annak értékét adóalap növelő tételként kell figyelembe venni az adóalap kiszámítása során.
A juttatásban részesülőnek arról kell nyilatkoznia, hogy
- a juttatást bevételként elszámolta,
- az adózás előtti eredménye, adóalapja e juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív,
- a bevételre jutó társasági adót megfizeti, amelyet
- a társasági adóbevallás elkészítését követően nyilatkozat útján igazol.
A juttatásban részesülőnek tehát két nyilatkozatot kell adnia, az egyiket a juttatáskor, a másikat pedig a társasági adóbevallás elkészítésekor. Ez utóbbi esetében tehát azt kell igazolnia, hogy az adományra jutó társasági adót megfizette. Ha a különböző adóalap korrekciós tételek, adókedvezmények miatt a támogatott szervezet nem fizet legalább a támogatás 9 %-ának megfelelő összegű társasági adót, akkor a juttató nem számolhatja el a támogatást költségként, tehát adóalapot kell vele növelni.
Amennyiben a juttatásban részesülő adózó a kiva szerint adózik, ahol fel sem merül a társasági adó megfizetésének igazolása, a juttató adóalanynak adóalapot kell emelnie.
Ahogy arra már korábban utaltam, csak akkor nem kell adóalapot növelnünk a juttatás összegével, ha támogatásunk megfelel az adomány fogalmának. Ellenkező esetben nyilatkozatokra van szükségünk. Előfordul azonban, hogy egy olyan alapítványt támogatunk, amely nem rendelkezik közhasznú besorolással, tehát nyilatkozatot kell adnia, viszont a mentesítési szabályok miatt nem fizet társasági adót.
Ilyenkor a nyilatkozatra vonatkozó feltételt teljesítettnek kell tekinteni, amennyiben a juttatásban részesülő arról nyilatkozik, hogy
- a juttatás adóévében vállalkozási tevékenységet nem végzett, vagy
- a támogatást nem a vállalkozási tevékenységéhez kapta, vagy
- a vállalkozási tevékenysége után adófizetési kötelezettsége nem keletkezik.
Ha pl. egy közhasznú besorolással nem rendelkező egyesület kap támogatást, amely vállalkozási tevékenységet is folytat és arról nyilatkozik, hogy a támogatást nem a vállalkozási tevékenységéhez kapta vagy ha ahhoz is kapta, de társasági adót nem kell fizetnie, akkor a juttatónak nem kell adóalapot növelnie a juttatás összegével.
Egy eset van, amikor mindenképpen adóalapot kell növelnie a juttatónak, amikor a juttatásban részesülő külföldi személy vagy az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségű személy. Mivel ilyenkor fel sem merül az, hogy a másik fél belföldön társasági adót fizessen, a juttatónak mindenképpen adóalapot kell növelnie.
Összefoglalva tehát elmondható, hogy amennyiben a juttatás adománynak tekinthető, bátran elszámolható, nem kapcsolódik hozzá adóalap korrekció. Amennyiben nem felel meg az adomány fogalmának, a támogatásban részesülő nyilatkozatára van szükség ahhoz, hogy ne kelljen adóalapot növelni.
A következő feladat annak vizsgálata, hogy mely juttatás után lehet adókedvezményt érvényesíteni…
