2019. január 1-jén léptek hatályba Magyarországon az utalványok kezelésével kapcsolatos új szabályok. Ennek az volt az oka, (mint már számtalanszor) hogy az EU tagállamaiban egységesen kezeljék ezeket a készpénzt helyettesítő eszközöket.
Az új szabályokat, a 2019. január 1-jén és azt követően kibocsátott utalványokra kell alkalmazni. Az ezt megelőzően kibocsátott utalványok esetében még a korábbi szabályok szerint kell eljárni, vagyis adófizetési kötelezettség az utalvány felhasználásakor keletkezik.
Az előírások bonyolultak, a szabályoknak a gyakorlatba történő átültetése sokszor nehézkes.
A mechanizmus megértéséhez azonban mindenekelőtt meg kell ismerkedni a szereplőkkel.
Utalványnak minősül az olyan eszköz,
- amely termék vagy szolgáltatás ellenértékének kiegyenlítésére szolgál,
- amelyen fel van tüntetve a megvásárolható termékek vagy igénybe-vehető szolgáltatásoknak a köre vagy
- a lehetséges termékértékesítők, szolgáltatásnyújtók megnevezése.
Így utalványnak minősül például
- vásárlási utalvány,
- ajándékutalvány,
amelyeket a vásárló meghatározott elfogadóhelyeken tud felhasználni.
Viszont nem tekinthető utalványnak:
- az olyan elektronikus kártya, amelyre pénzt lehet feltölteni,
- a pontgyűjtő kártya,
- az újságból kivágható kupon.
A szabályozás gerincét az adja, hogy meg tudjuk különböztetni egymástól az egycélú és a többcélú utalványokat.
Egycélú utalványnak azt tekintjük, amelynek már a kibocsátáskor ismert a megvalósuló ügylet
- teljesítési helye, (belföld vagy külföld) valamint
- a fizetendő áfa összege.
Többcélú utalványok mindazok, amelyek az egycélú utalvány feltételeinek nem felelnek meg.
Egycélú utalvány esetén tehát pontosan ismerni kell, hogy hol lesz a teljesítési hely és mekkora az alkalmazandó adómérték azon termékek, szolgáltatások esetében, amelyekre majd beváltásra kerül.
Ezzel szemben a többcélú utalványok közé azok tartoznak, amelyekért olyan termékek, szolgáltatások szerezhetők be, amelyek eltérő adómértékkel adóznak vagy amelyek kibocsátásakor nem ismert a konkrét teljesítési hely.
Biztosan több célú lesz az utalvány, amennyiben azt több országban is be lehet váltani, mint ahogy akkor sem beszélhetünk egycélú utalványról, ha az különböző adókulcsú termékekre váltható be.
Az utalványokat a kibocsátás és a beváltás között többször is értékesíthetik.
Az utalvány kibocsátója, az a szereplő, aki az utalványt először forgalomba hozza, a beváltó, pedig az, aki ezt a teljesítése ellenértékeként elfogadja.
Az egycélú utalványok esetében minden egyes értékesítési ügyletet úgy kell tekinteni, mintha az adott termék értékesítése vagy szolgáltatás nyújtása történt volna meg, vagyis az értékesítés adófizetési kötelezettséget keletkeztet.
Tegyük fel, hogy egy könyvesboltot üzemeltető vállalkozó olyan 1 000 Ft értékű utalványt bocsát ki, amelyet csak az ő boltjában lehet beváltani és csak papír alapú könyvekre. (Ebben az esetben az utalvány kibocsátója és beváltója ugyanaz a személy.)
Amikor valaki megvásárolja az 1 000 Ft-os utalványt, arról számlát kell kiállítani és beáll az adófizetési kötelezettség. Amikor ezzel az utalvánnyal kifizetnek egy 3 500 Ft-os könyvet, akkor a könyvesbolt tulajdonosának már csak 2 500 Ft-ról kell számlát kiállítani a vásárló részére.
A másik példában a könyvesboltot üzemeltető vállalkozónk olyan utalványt fogad el, amelyet egy másik vállalkozás bocsátott ki. (Ebben az esetben tehát az utalvány kibocsátója és beváltója egymástól eltérő személy.) Tételezzük fel, hogy itt is megtörténik az utalvány kibocsátása, amelyet egy magánszemély megvásárol, mert szeretne vele valakit megajándékozni. Már itt az első értékesítéskor beáll az adófizetési kötelezettség, amely az utalvány kibocsátóját terheli. A megajándékozott magánszemély vesz magának egy 3 500 Ft-os, papír alapú könyvet, amelyből 2 500 Ft-ot készpénzben rendez. A vevő 2 500 Ft-ról kap számlát, az eladó pedig a beváltott utalványért cserébe 1 000 Ft-ot fog kapni a kibocsátótól. Maga a termékértékesítés tehát úgy valósult meg, hogy a könyvesboltot működtető cég 1 000 Ft-ért értékesített „könyvet” az utalvány kibocsátójának és 2 500 Ft-ért a magánszemélynek, tehát 1 000 Ft-ot számláz ki a kibocsátónak és 2 500 Ft-ot a tényleges vásárlónak.
A fentiek értelmében tehát az egycélú utalvány eladását úgy kell tekinteni, mint az alapul szolgáló termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást. Nem maradhat el a számla vagy nyugta kibocsátása sem. Számla kiállítása esetén célszerű feltüntetni, hogy milyen termékre lehet beváltani.
Ebből következik, hogy egycélú utalvány beváltásakor nem minden esetben kell számlát írni vagy ha kell, az nem akkora összegről fog szólni, mint az ellenérték. Valamilyen formában azonban célszerű „lepapírozni” az utalvány átvételét is, ez megtehető akár magán a számlán is, amelyet a vevőnek állítunk ki, Ekkor az utalványt áfa körön kívüli tételként kell feltüntetni. De az is megoldás, ha egyéb számviteli (nem adóügyi) bizonylatot adunk.
Többcélú utalvány értékesítése nem minősül termékértékesítésnek vagy szolgáltatásnyújtásnak, nem kell számlát kiállítani, adófizetési kötelezettséget sem keletkeztet. Számviteli bizonylat kiállítása azonban itt is elkerülhetetlen.
(A többcélú utalványokkal kapcsolatos szabályozás megfelel, a 2018. december 31-ig érvényben lévő előírásoknak.)
Ekkor még nem ismertek azok az adatok (teljesítés helye, adómérték), amelyek ismeretében a fizetendő adó összegét meg lehetne állapítani. Többcélú utalványok esetén az adófizetési kötelezettség azok beváltásakor keletkezik.
Ha tehát olyan utalvány van egy magánszemély birtokában, amely adott könyvesboltban bármilyen termékre beváltható, akkor az általa vásárolt összes termék ellenértéke megjelenik a kapott számlán, melynek egy részét vagy egészét rendezheti utalvánnyal.