A nemzetközi ügyletekkel kapcsolatos számlázási szabályok ismertetését az EU-n belüli láncügyletekkel szeretném folytatni. Láncügyletről akkor beszélünk, amikor több egymást követő értékesítés történik, de a fuvarozás során a termék az első eladótól közvetlenül az utolsó vevőhöz kerül.
Mielőtt részletesen ismertetném az előírásokat, van néhány „ökölszabály”, amely minden ilyen ügyletre igaz:
- Minden esetben van egy adómentes értékesítés.
- Minden személynek be kell jelentkeznie az első értékesítő vagy az utolsó beszerző adóalany tagállamába.
A láncügyletek esetében legfontosabb feladat, hogy meghatározzuk, hogy az egyes értékesítéseknél hol van az ügylet teljesítési helye. Ugyanis így tudjuk megállapítani az adófizetési kötelezettség helyét és azt, hogy melyik az adómentes értékesítés.
Először is meg kell határoznunk, hogy melyik szereplő fuvaroztat. Vagyis ki az, aki a fuvarozó céggel szerződést köt vagy az árut saját járművel elfuvarozza.
Ezt követően azt kell megállapítani, hogy ez a szereplő eladóként vagy vevőként fuvaroztat. Ha a láncügylet első tagja fuvaroz(tat), ő biztosan eladóként teszi ezt, az utolsó tag pedig vevőként.
Törvényi vélelem alapján a közbenső szereplőkre úgy tekintünk, mint akik vevőként fuvaroztatnak. (Kivéve, ha a termék felrakodásának tagállamában rendelkeznek adószámmal és ezt a vásárlásnál megadja az eladónak.)
Ezután, már könnyen meghatározhatjuk, hogy melyik értékesítéshez kapcsolódik a fuvar.
Ha az első szereplő fuvaroztat, akkor az ő eladásához kapcsolódik a fuvar, ha az utolsó, akkor az utolsóelőtti szereplő értékesítéséhez. Fontos, hogy a fuvart mindig az értékesítéséhez kapcsoljuk.
Amelyik értékesítéshez a fuvar kapcsolódik, az lesz az adómentes ügylet. Ott tehát az eladó adómentes számlát állít ki, a vevő pedig közösségi beszerzés címén fizet adót.
Ezen túlmenően a fuvarozó személyének és szerepének meghatározása azért fontos, mert ez fogja eldönteni, hogy melyik ügyletnek hol lesz a teljesítési helye.
Annak az értékesítésnek a teljesítési helye, amelyikhez a fuvar kapcsolódott, a fuvar indulási helyének országa lesz a teljesítési helye. Ha van megelőző értékesítés, ott szintén a felrakodás tagállamát tekintjük teljesítési helynek. A követő értékesítések teljesítési helye pedig a célország lesz.
Nézzük meg mindezeket egy példán keresztül.
A négy szereplő: román-német-magyar-francia
Tételezzük fel, hogy a magyar adóalany vevőként fuvaroztat. Ebben az esetben a német adóalany értékesítéséhez kapcsolódik a fuvar. A német cég értékesítésének a helye Románia, mert onnan indul a fuvar, a román cég értékesítésének a helye szintén Románia. A német adózónak adószámot kell kérnie Romániában, számlázása során ezt az adószámot kell használnia és a román áfát kell felszámítania.
A magyar fél értékesítése követi a német értékesítését, ezért ennek az eladásnak a teljesítési helye Franciaország. A magyar cégnek tehát Franciaországban kell adószámot kérnie, és ezen adószám birtokában, francia forgalmi adó felszámításával kell a számlát kiállítania illetőleg az adót megfizetnie.
