Ma már lépten nyomon találkozunk különböző engedményekkel, nyereményjátékokkal, pontgyűjtő akciókkal. Az eladók célja minden esetben újabb vevők szerzése, a régiek megtartása és minél több ember vásárlásra ösztönzése.
Az engedményt kaphatjuk a vásárlással egyidejűleg és kaphatjuk utólag, történhet pénzben vagy természetben. Az alábbiakban tekintsük át, hogy az egyes esetekben hogyan kell számlázni, mikor lehet az adott engedményt az áfa alapjának meghatározásakor is érvényesíteni.
Értékesítéskor, pénzben adott engedmény
Ezek tulajdonképpen az árleszállítások, amikor egy adott terméket vagy szolgáltatást az eredetileg meghirdetettnél olcsóbban kapunk meg.
Ekkor a kiállított számlán, nyugtán is a csökkentett eladási árat kell szerepeltetni, azt lehet tehát mondani, hogy amennyiben az engedmény üzletpolitikai célú, az engedmény nem képez áfaalapot, az engedmény összegével az áfa alapja csökkenthető.
Leegyszerűsítve, az engedményt akkor tekintjük üzletpolitikai célúnak, ha az független felek számára is elérhető,azonos feltételek mellett igénybe vehető, az engedmény összege kisebb, mint az árengedmény igénybevételére jogosító (tehát az eredeti) termék vagy szolgáltatás ellenértéke és megállapodásban előre rögzített. Ez utóbbi alatt értjük pl. a vállalkozás weboldalán megjelent hirdetést, az üzletben elhelyezett plakátot.
Értékesítéskor termékben kapott engedmény
Ezek egyik típusa amikor például három termék vásárlása esetén kettőt kell kifizetni. Ebben az esetben mennyiségre tekintettel adott engedményről van szó. Elmondható, hogy ez a fajta akció független felek között történik és azonos feltételekkel mindenki számára elérthető.
Az ügylet számlázása akkor helyes, ha mindhárom termék eredeti árát feltüntetjük és a negyedik tételként a harmadik termék árát negatív előjellel szerepeltetjük a számlán.
Elterjedt az a gyakorlat is, hogy egy nagyobb értékű termék megvásárlása esetén a kereskedő ajándékba ad egy másik, kisebb értékű terméket. Az ajándékozás nem ellenszolgáltatás nélküli, mivel a kisebb értékű termék átadásának feltétele volt a másik áru megvásárlása. Számlázása az előbbiekben részletezettek szerint történik, írjuk rá a számlára mindkét terméket majd vigyük fel az „ajándékot” negatív előjellel is.
Kuponokkal kétféle formában lehet találkozni. Elterjedt, hogy a kupon átadása esetén százalékban kifejezett kedvezményt kap a vásárló illetve az is előfordul, hogy konkrét összeg van rajta feltüntetve. Ezeket úgy kell tekinteni, hogy adott napon, adott terméket ennyivel olcsóbban lehet megvenni, tehát egyfajta pénzben kapott engedmény. Ekkor a számlára is az eladott termék engedménnyel csökkentett vételára kerül, az engedmény összege levonható az áfa alapból. Így kell eljárni, függetlenül attól, hogy a vásárló a kupont egy korábbi vásárlásához kapta vagy reklámújságból vágta ki, internetről töltötte le.
A másik eset, amikor a kupon egyfajta pénzhelyettesítő eszközként funkcionál. Itt viszont már megjelennek az ügylet szereplőiként a kuponforgalmazók is. Ekkor a kuponforgalmazó adja el a vevőknek a kuponokat, melyek valamely termék vagy szolgáltatás csökkentett áron történő megvásárlására illetve igénybevételére jogosítanak. A kupon eladásakor a forgalmazónak nem kell számlát kiállítani, elegendő egy számviteli bizonylat. Amikor a vevő a kupont felhasználja, akkor kerül sor számla kiállítására, a termék eladója, a szolgáltatás nyújtója részéről, mégpedig az esetleg engedményekkel csökkentett árról. A kuponforgalmazó átutalja az eladónak a vevőktől beszedett összeget, mégpedig saját jutalékával csökkentve azt. A jutalékról számlát állít ki az eladó felé.
Általában nagyobb vállalatok élnek a pontgyűjtő akciók nyújtotta lehetőséggel, de én találkoztam már kisebb pékségben, bioboltban is hasonló konstrukcióval.
Az eredeti vásárlások (amelyekért a vevő a pontot kapta) általában nem azonosíthatók be, ezért a pontok felhasználását készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetésnek kell tekinteni. Az eladó tehát itt eredeti áron számlázza ki termékét, ő maga számlájában nem tüntethet fel kedvezményt, ezáltal áfa alapját sem csökkentheti. Itt a vevő jár jól, aki a vételár egy részét (vagy egészét) nem pénzzel, hanem a korábban összegyűjtött pontjaival fizetheti ki.
Vállalkozások között előforduló engedmények egyik formája a bónusz. Lényege, hogy a felek előre, még a vásárlást megelőzően rögzítik azokat a feltételeket, amelyek bekövetkezésekor a vevőt meghatározott engedmények illetik meg. Ezek többnyire mennyiségi feltételek, amelyet, ha a vevő adott időszak alatt teljesít, utólagos árengedményt kap.
Mivel ezt általában adott időszak alatt, több ügylettel teljesítik, nem lehet egy konkrét vásárláshoz kötni. Így az eredeti ügyletet nem lehet helyesbíteni, a bónusz nem kerül leszámlázásra, így az értékesítés áfa alapját sem csökkentheti.
Szintén az értékesítést követően jár a skonto. Ebben az esetben, akkor jár az engedmény, ha a vevő a teljesítést követően, meghatározott időn belül fizet, nem várja meg a számla eredeti esedékességét. Mivel itt az engedmény konkrét számlához köthető, az eladó maga dönti el, hogy leszámlázza azt vagy sem.
Ha igen, akkor az eredeti számlára történő hivatkozással helyesbítő számlát állít ki, ezáltal csökkenti az eredeti ügylet áfa alapját és magát a fizetendő áfát is.
Dönthet úgy is, hogy nem számlázza az engedményt, ekkor az áfa alapját sem csökkentheti.
Amennyiben az Önök vállalkozása is alkalmazza ezeket a vásárlásösztönző módszereket, de nem biztos az elszámolás, adózás helyességében, hívjon bennünket vagy írjon levelet, szívesen segítünk.