A mérleg fordulónapján fennálló követeléseinket, a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján értékelni, minősíteni kell.
Amennyiben úgy ítéljük meg, hogy követelésünk egy része vagy egésze nem fog megtérülni, úgy értékvesztést kell elszámolnunk, amennyiben ez a különbözet tartós és jelentős. Ha a későbbiekben úgy alakul, hogy a várhatóan megtérülő összeg meghaladja a követelésnek a mérlegben kimutatott könyv szerinti értékét, úgy a korábban elszámolt értékvesztés csökkenthető, az visszaírásra kerül.
Az ily módon elszámolt értékvesztést a társasági adó alapjának meghatározásakor növelő tételként kell figyelembe venni. A korábban elszámolt értékvesztés visszaírása ugyanakkor csökkenti a társasági adó alapját.
Amennyiben a követelés egy része vagy egésze behajthatatlannak minősül, azaz megfelel a számviteli törvény 3§ (4) 10. pontjának, úgy ezen követelésekre hitelezési veszteséget kell elszámolni. Az egyéb ráfordításként elszámolt hitelezési veszteséggel nem kell a társasági adó alapját növelni.
A Számviteli törvény meghatározásán túlmenően a Társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény behajthatatlannak tekinti azon követelések 20 %-át is, amelyeknél a fizetési határidő óta 365 nap eltelt. Ha tehát lejárt követelésünkre hitelezési veszteséget számolunk el, de a követelés a Számviteli törvény szerint nem minősül behajthatatlannak, de a tartozás több mint 1 éve fennáll, úgy a bekerülési érték 20 %-nak megfelelő összegig nem kell a társasági adó alapot megnövelni.
Az elévült és a bíróság előtt nem érvényesíthető követeléseket azonban itt figyelmen kívül kell hagyni.
Ha tehát a követelésünk behajthatatlannak minősül, úgy a hitelezési veszteségként elszámolt összeggel nem kell az adóalapot növelni. Ha korábban erre a követelésre számoltunk el értékvesztést (és akkor megnöveltük a társasági adó alapját), akkor most legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés összegéig csökkenthető az adóalap.
Részlet a Számviteli törvényből
„3 § (4) 10. behajthatatlan követelés: az a követelés,
a) amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság – nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján – vélelmezhető),
b) amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,
c) amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet,
d) amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,
e)25 amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a fizetési meghagyásos eljárással, a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása „igazoltan” nem járt eredménnyel,
f) amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet,
g) amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.
A behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell.”
