A legutóbbi bejegyzésemben kitértem az ingyenesen juttatott termékek körüli visszásságokra, most pedig azt szeretném körül járni, hogy milyen áfakötelezettség merül fel az ingyenesen nyújtott szolgáltatások után.
Mint írtam, termékek esetében, sajnos nincs mérlegelési lehetőség a tekintetben, hogy az átadásra a vállalkozás bevételszerző tevékenységével összefüggésben vagy vállalkozástól idegen célból kerül sor.
Néhány kivételtől eltekintve, mindenképpen áfafizetési kötelezettséggel kell számolni, amennyiben a jogszabály biztosította nekünk az adólevonási jogot. (Függetlenül attól, hogy éltünk-e ezzel a jogunkkal vagy sem.)
Ezzel ellentétben, szolgáltatások esetében meg kell vizsgálni, hogy megvalósul-e a vállalkozási cél vagy sem. Ha megállapítható, hogy az ingyenes szolgáltatásra a vállalkozás bevételszerző tevékenysége érdekében kerül sor, áfafizetési kötelezettség nem merül fel.
Amennyiben ez nem állapítható meg, meg kell határozni a fizetendő adó alapját. De mit tekintünk ilyen esetben adóalapnak?
Tulajdonképpen azt a külön felmerült költséget kell adóalapnak tekinteni, amely az ingyenes átadás miatt közvetlenül felmerült.
Ha például a cég egyik alkalmazottja hétvégére hazaviszi az irodaházban használt takarítógépet, ezáltal plusz költsége a vállalkozásnak nem keletkezik, így áfát sem kell fizetni.
(Az amortizációt ebben az esetben nem kell figyelembe venni.)
Ha egy forgalmas úton elhelyezkedő üzlet az épület előtt parkolóhelyeket alakít ki, ahol ingyenes parkolást biztosít a vásárlóinak, szintén nem kell az áfával számolni, mert az ingyenesen nyújtott szolgáltatással a társaságnak az a célja, hogy minél magasabb árbevételt érjen el.
A gyakorlatban számos eset előfordulhat, de látható, hogy amíg a termékek ingyenes átadásakor jelentős összegű áfabefizetés keletkezhet, szolgáltatások térítésmentes nyújtásakor ez fel sem merül, vagy ha mégis, elenyésző az összeg.
