Magáról a kiváról számtalanszor írtam már ezen a felületen és többször szóba került az adó meghatározásának a módja is.
Egyszerűen megfogalmazva a kiva alapjának meghatározásakor a személyi jellegű kifizetéseket, az osztalék- és tőkeműveletek egyenlegét és a különböző korrekciós tételeket kell figyelembe venni.
Ez egy viszonylag bonyolultabb számítás, át kell gondolni hozzá a vállalkozás egész éves működését. (Volt-e jóváhagyott vagy kapott osztalék, esetleg tőkeemelés vagy tőkeleszállítás? Eszközölt-e a cég beruházásokat, hozott-e a korábbi évekről elhatárolt veszteséget? Kapott-e bírságot vagy vallottunk-e be önellenőrzési pótlékot? Hogyan alakult a készpénz állománya?)
Szerencsére ezt a számítást csak évente egyszer kell levezetni, a negyedéves előleg megállapítása ennél jóval egyszerűbben történik.
Hogyan kell meghatározni a negyedéves előleg összegét?
A jogszabályi előírást a 2012. évi CXLVII. törvény 23. §-ban találjuk.
Eszerint számba kell venni:
- minden olyan személyi jellegű ráfordítást, amely a tbj szerint járulékalapot képez, azzal, hogy a kedvezményezett foglalkoztatottak utáni kedvezményeket érvényesíteni lehet,
- a szocho törvény szerinti béren kívüli juttatások összegét, (1.§ (4) a) pont)
- a szocho törvény szerinti egyes meghatározott juttatások összegét, (1.§ (4) b) pont)
- a jóváhagyott fizetendő osztalékot. Amennyiben még a kiva alanyiság előtt keletkezett eredménytartalékból kerül osztalék jóváhagyásra, azután nem kell kivát fizetni, így az előleg összegének meghatározásakor sem kell számolni vele.
Amennyiben van a társaságnak kapott osztaléka, annak összegével az adóelőleg alapját csökkenteni lehet.
Összefoglalva elmondható, hogy leggyakrabban, negyedévente, a kiva előlegének kiszámításakor a bért, a béren kívüli juttatásokat (SZÉP kártya), az egyes meghatározott juttatásokat (pl. telefon magáncélú használata, reprezentáció) és az osztalékot kell figyelembe venni.
