A figyelési időszakkal kapcsolatban abból kell kiindulni, hogy a felszámított áfát mindig olyan arányban lehet levonni, mint amilyen arányban az adott terméket vagy szolgáltatást adóköteles bevételszerző tevékenységhez használja a vállalkozás. Ehhez kapcsolódik az áfatörvény 123. §-a, amely az adó megosztásáról rendelkezik. A vonatkozó szabályozást én is ismertettem ebben a bejegyzésben:
Áfaarányosítás: áfás és áfa mentes számlák
Az adóalany tevékenységei között szerepelhetnek áfásan kiszámlázott és áfamentesen kiszámlázott értékesítések, szolgáltatásnyújtások is. Ebben az esetben a beszerzései áfatartalmát is meg kell osztania, hiszen ha felmerülnek áfamentes értékesítések, szolgáltatásnyújtások, akkor a bejövő számlák áfatartalma sem vonható le teljes egészében.
Amennyiben egy vállalkozás minden esetben áfásan állítja ki számláit, akkor a felmerülő költségeinek áfatartalmát is teljes egészében levonhatja. Amennyiben pl. alanyi mentes adózó vagy az áfatörvény 85-86. §-ban meghatározott tevékenységek valamelyikét folytatja, akkor egyáltalán nem élhet adólevonási jogával. A kettő közötti átmenet, amikor adóköteles és adómentes tevékenységet is végez a Társaság, így a befogadott számlákon felszámított áfát arányosítani kell.
Viszonylag egyszerű a helyzet azokkal a költségekkel, amelyek úgymond „azonnal felhasználásra kerülnek.” A beszerzett anyag ára, az ingatlan bérleti díja, az elszámolt marketingköltség a felmerülés időpontjában elszámolásra, kifizetésre kerül, az áfát megfelelően arányosítani kell, nincs velük teendő a továbbiakban.
A vállalkozás életében azonban számos olyan eset van, amikor egy megvásárolt eszköz (legyen az ingatlan vagy ingóság) hosszú távon, több éven át szolgálja a vállalkozás tevékenységét. Ilyenkor nem elég a beszerzéskor megosztani a levonható áfát, hanem több éven át figyelni kell, hogy milyen arányban használják ezeket az eszközöket a vállalkozás áfás és áfamentes tevékenységéhez és amennyiben változás történik, akkor a korábban levont áfát korrigálni kell.
Ez a figyelési időszak, ingóságok esetében 5 év (azaz 60 hónap), ingatlanok esetében pedig 20 év (240 hónap).
Például egy mérnök vásárol egy számítógépet, amelyet kizárólag áfás tevékenységhez használ. A befogadott számlán 150 000 Ft áfa szerepel. Három év múlva áfamentesen kiadja az egyik megüresedett irodáját, ezt teszi ki a bevételének 15 %-át. Ingóság esetén öt éven át kell figyelni az eszköz sorsát, ebben az esetben évi 30 000 Ft áfa megosztásáról kell dönteni. 30 000 Ft 15 %-a 4 500 Ft. Ez nem éri el a 10 000 Ft-ot, így ezzel kapcsolatban nincs teendő.
Ha annyiban változtatunk a példán, hogy az ingatlan bérbeadásból az éves bevétel 80 %-a származik, akkor a kapott 24 000 Ft már eléri a 10 000 Ft-ot, ezt az összeget az évi utolsó adóbevallásban vissza kell fizetni.
Az eset fordítottja is előfordulhat. Az eszköz vásárlásakor ingatlan bérbeadásból jött be több pénz, így a felszámított áfának csak egy részét tudta levonni. Majd, amikor egyre több megbízást kap mérnökként és arányaiban több lesz az áfás bevétele, akkor a számítógép vásárlásakor felszámított áfának is nagyobb hányada vonható le.
Mint említettem, ingatlanok beszerzése esetén 20 év a figyelési idő. Itt még körültekintőbben kell eljárni, részben az összeg nagysága miatt, részben amiatt, mert áfa levonás tekintetében más megítélés alá esik a lakóingatlan és a nem lakóingatlan, ahogyan a régi és az új ingatlan is. Maga az ügylet lehet áfás vagy áfamentes, egyenes vagy fordított adózású, esetleg főszabály szerint áfamentes tranzakció, amit utóbb áfakötelessé tettek.
Mivel ezek nem napi szintű események, figyelemmel kell lenni a cégnél lezajló folyamatokra.
Ide tartozik, ha új tevékenységbe kezd a vállalkozás vagy esetleg felhagy valamely tevékenység folytatásával. Akkor is sor kerülhet áfakorrekcióra, ha korábban alanyi mentes adózó eléri a 12 millió Ft bevételi értékhatárt és áfát számít fel a kibocsátott számláiban. Vagy fordítva.
